Túl szép volt, hogy igaz legyen,
most más karjai nyújtanak vigaszt nekem.

Kérlek, képzeld el az életed, mondjuk 30-40 év múlva. Mit látsz? Ha azt a pasast látod menj! Menj! Egyszer már elhagytál, kibírom még egyszer, ha tudom, hogy valóban ezt akarod. De ne a könnyebbik utat válaszd!

Tegnap éjjel nem tudtam aludni, mert tudom, hogy mindennek vége köztünk. Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszünkbe jut, hogyan enyhítettük a fájdalmat.

Ne mondd, csak tedd meg, én élvezni akarom.
Ne mondd, hogy szeretsz, én érezni akarom.

Mondd el mit látsz, mondd el ki vagyok.
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az amire vágysz? Csak ennyit adhatok
magamból én, te döntsd el mennyit ér.

Nélküled minden rideg, senki nem pótolhat,
remélem boldog vagy, persze, gondoltam.

Van aki csókokkal ébreszt és altat el,
mellettem fekszik, és így kel a nap ma fel.
Bízom benne, tudom hogy ő szeret,
te majd leszel más életében főszerep.

Találtam mást akinek nem csak a mosolya szép,
arra meg teszek rá, hogy téged hova sodor a szél.

Ha valakiben csalódsz, fájni fog a szíved,
de meg kell szokni,  mert az élet már csak így megy.

Millió hiba bennem, de kiben nem?
Nem nézek tükörbe, már nem érdekel ki lettem!

Ha veled vagyok elönt az ideg, mert annyira félek, hogy elveszítelek. És mindent elcseszek...

Ez az ember a csillagokból,
szíve helyén az ego tombol.

És neked még csak fogalmad sincs arról, hogy mennyit jelentesz nekem...

Néha csak úgy teszek, mintha boldog lennék, mert nem akarok másokat terhelni a problémáimmal.

Fel a fejjel, csak így tovább,
ne érezz, csak lépj tovább.

Vicces, hogy mi, lányok, elmenekülünk a fiúktól, akik próbálnak boldoggá tenni minket, és küzdünk azokért, akik miatt sírunk.

Küzdök. De hogy ellened vagy érted, magam sem tudom...

Nem vagyok naiv, csak mert remélem a csodákat.
Nem vagyok beképzelt, csak ismerem az értékeim.
Nem vagyok önző, csak elvárom, hogy azt kapjam, amit adok.
Nem vagyok gyáva, csak kerülöm a fölösleges összetűzést.
Nem vagyok szívtelen, amiért nem tudok sok mindenkit úgy szeretni, ahogy azt elvárják tőlem.
Nem vagyok kétszínű, csak megmondom az igazat.
Nem vagyok érzelgős, csak meg tudok hatódni.
Ha szeretsz viszonzom, ha nem szeretsz, nem érdekel.
Ha kinevetsz, nem bánom.
Ha pletykálsz rólam, egyszer ezt a rosszat úgyis visszakapod az élettől.
Én én vagyok, és ilyen is maradok.

Játszom, mint egy bohóc, a színpadon...

Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté vállunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha?

Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van, ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s ez nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első pillanattól kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyat-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek.

Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarsz látni, de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz.

A bánat új embert farag belőled, ha közben bele nem pusztulsz.

Elmegyünk egymás mellett, mint két idegen. Egymásra se nézünk.
Szemünk se rebben, de lelkünkben, szívünkben vérzünk,
és az utca végéről még visszanézünk.

Azt mondod, szereted az esőt, de ha esni kezd, bebújsz egy esernyő alá.
Azt mondod, szereted a napsütést, de ha kisüt a nap, egy árnyékos helyre húzódsz.
Azt mondod, szereted a szelet, de ha elkezd fújni a szél, becsukod az ablakot.
Ezért aggaszt, amikor azt mondod nekem, hogy szeretsz.

Ülök és nézegetek rólad egy képet,
s közben felidézek egy régi emléket.
Könnyeim mögül látom az arcodat,
szívem fáj, tisztán hallom a hangodat.

Remélem, egyszer rájössz, hogy kit veszítettél el. Nem azért, mert én olyan szép, okos vagy bármi más vagyok, hanem azért, mert úgy szeretlek, ahogy vagy. Az összes hibáddal együtt.

Menj, küzdj az álmodért, minden vágyadért, mi benned él. Győztes lesz a harc, ha nincs több hátraarc, végül majd tiéd, miért szívből küzdenél.

A mosoly az arcomon kényszerből egy máz,
hogy eltakarja, amit jobb ha nem látsz.

Szeretek esőben sétálni, mert olyankor senki nem látja, hogy sírok.

-Mi a kedvenc horrorfilmed?
-Az életem.

Elhittem, hogy én többet bírok,
a maszkom smile, de mögötte sírok.

Mellettünk szótlan alszik el a vágy.
Szemedben látnom kell,
Hogy nincs tovább.
Lehajtott fejjel kérdezem;
Hogy holnap lesz kit féltenem?

Mint amikor sebektől vérzel
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat
Bármi volt, nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal
magányos angyal.

Teljességre vágyom, nem mértéktelen létre.
Ez az én játékszabályom, és annyit teszek érte,
hogy minden ajándékot, és minden kínt
úgy adok vissza, ahogy itt bent érint.
De szemet szemért játékot nem játszom,
mert abban én is elvesztem a látásom.

https://www.youtube.com/watch?v=AtKZKl7Bgu0

Mindent látok a szemedben,
hogy játék vagyok már csak a kezedben.
Mondd, mért csak az a jó, ami nekem fáj?
Pedig más voltál, velem más voltál.

Kis hazánkban napról-napra viccesebb az élet,
a történelem minősít országot és népet.
Pénz talán még akad, csak sütnivaló nincsen,
aki tudott valamit, már elmenekült innen.

Az élet nem egy mese,
nem egy romantikus költemény.
Van akinek szép,
és van akinek kőkemény.

Amikor 5 éves voltam, anyám mindig azt mondta, hogy a boldogság a kulcs az élethez. Amikor iskolába jártam, megkérdezték, mi akarok lenni, ha felnövök. Leírtam "boldog". Azt mondták nekem, hogy nem jól értelmeztem a kérdést, én azt mondtam nekik, hogy nem jól értelmezték az élet. -John Lenon

Ha egy problémán túl vagy, holnap jön két újabb...