2013. július 25., csütörtök

Az idő távlatából majd egyszer jussak azért eszedbe,
remélem, hogy te is örülsz az emlékemen merengve.
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán,
csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése